Köszönöm, Indonézia! Ebook Tooltip Ebooks kunnen worden gelezen op uw computer en op daarvoor geschikte e-readers. Egy év Meseországban

2010-2011-ben töltöttem egy évet a mesés Dél-Kelet-Ázsiában. Akkori naplom és későbbi jegyzeteim alapján írtam meg a könyvet. Az utazási élményeken kívül a könyv több kérdésre is választ ad.


Magyar neveltetéssel, kultúrával, észjárással és tapasztalatokkal hogyan tudunk alkalmazkodni egy tropusi, muzulmán, rettentően szegény, fejlődő országhoz? Hogyan szokhatunk hozzá az iszlám nő-képéhez, az öltözködéshez? Hogyan élhetünk a legminimálisabb körülmények között villany, meleg víz és gáz nélkül? Hogyan kebelezhet be minket egy nyitott szívű ország úgy, hogy esélyünk sincs visszatántorogni? Ha kellően hosszú időt töltünk egy idegen földrészen, akkor kellőképpen elveszítjük önmagunkat? Vagy magunkra találhatunk az új körülmények közepette?





Ezek a kérdések főleg az utazás előtt gyötörtek, ám az ott töltött hetek, honapok során a válaszok úgy születtek meg bennem, hogy észre sem vettem. Olyan erővel ölelt át, szippantott be ez a világ, hogy csak nagy sokára tudtam magamat kívülről, europai szemmel látni, és felfedezni a változás első jeleit: már tudok alkohol nélkül bulizni, szoba elegyedni vadidegenekkel, a szemükbe nézni, és csak szívni-szívni magamba az őszinteségüket, hihetetlen életszeretetüket. Nem mondom, hogy nem ejtettek zavarba. Végtelen nyitottságukkal, leplezetlen örömeikkel nem tudtam mit kezdeni. (Nem lehet, hogy komoly felnőttek ilyen naivak, gyermekiek legyenek!) De ha megadatik valakinek az a szerencse, hogy velük éljen, lássa az őket befogado végtelen, vad, legyőzhetetlen, ámulatba ejtően gyönyörű természetet, megérti, hogy ők még tudják azt, amit mi, europaiak, már elfelejtettünk, hogy gyermekinek tűnő lelkük a legmélyebb emberi bölcsességet rejti: az élet úgy szép, ahogy van.